Meg volt! Meg volt a csemegeszőlő szüretelése, és a fürdés is. A szüretelés szerencsére nem tartott sokáig, de azért nagyon elfáradtam. Ebéd után már csak pihegtem. A hegyoldalban mászkálást még nem nekem találták ki, de magad uram, ha szolgád nincsen. Csak a férjemet sajnáltam, mert ő megállás nélkül dolgozott egész nap. Ő volt,aki szedte, aki hordta, aki darálta a szőlőt. Szerencsénkre 88 éves apukája vállalta a présselést, mint vincellér.Ott kicsit zavart, de hazaérve már tudom, hogy hálát adhattunk a szélnek, hogy fújt!
Aztán pihenésképpen megejtettük a fürdést is a Balatonban. Két év után először és az idén utoljára. Akkor még kánikula volt! Az egyre erősebben fújó szél felkavarta az állóvizet és vele együtt a homokot is. Hát mit mondjak, ez nem a kristálytiszta tenger volt. Először nem is akartam belemenni, mert ha elesek meg sem találnak, mert semmit nem lehet látni a vízben. Aztán végül engedtem az unszolásnak és nem bántam meg. A víz hőfoka fantasztikus volt. És akkor még senki sem akarta elhinni, hogy ez az utolsó előtti meleg nap! Így visszagondolva szinte hihetetlen.
Addig is így gondoltam, de most már biztos vagyok benne, mondhatják a meteorológusok, hogy nincs időjárási front, van. Napokkal előtte érzi már az ember, és nem tud semmit sem tenni, legfeljebb próbál uralkodni magán. Egyik napról a másikra 10-15 fokot csökken a hőmérséklet. Az addigi nyárias időt felváltja egy hűvös, esős idő. És, hogy teljes legyen az élmény, ehhez még egy három napon át fújó erős szél is társul. Hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan fájjon a fejem. Ezt is túléltük! Aztán most megint egyre melegebb az idő.
Azért a szél fújdogál hozzá, hogy felkavarja a polleneket. Ezerrel támad az allergia. Engem ez gyötör meg, nem a hírek! Nem tudok allergia elleni szemcseppet használni, mert a folyamatosan használt műkönnyemmel együtt borzalmas gyulladást okoz. Ígyhát maradt az orrspray, de azért ez így nekem nem egészen kerek. Mindkét szemem ég, viszket. Az amúgy is problémás jobb szememmel elég nehezen viselem. És nehogy azt higgyétek, hogy eső után jobb a helyzet. Semmivel, sőt! Kettőslátás, szemszárazság, fájdalom és most még az allergia is! Ugye, hogy halmozom az élvezeteket?
Megint kaptam egy nagy figyelmeztetést a sorstól. Tudom, hogy csak négy részletben szabad megfordulnom. De időnként elfeledkezem magamról és simán hátraarcot csinálok. Csak azért nem estem el, mert olyan kicsi volt a próbafülke. De azért támaszkodtam, kapaszkodtam erősen és gyorsan leültem. Nem mondom el, mit kaptam érte. Amúgy is kissé bizonytalannak érzem a járásomat mostanában. Én. A külső szemlélő megdicsér, hogy milyen stabil vagyok.
Apropó, tegnap a kisfiam családi nap keretében be vitt bennünket a munkahelyére, lássuk mi is hogy hol dolgozik. Ültem az íróasztalánál, tátottuk a szánkat. És kifele jövet, mint a dedók, kaptam egy lufit. Örültem neki, de a lényeg, hogy büszke vagyok a fiamra, és a másikra is. Örülök, hogy megállják a helyüket az életben és örülök, hogy mindkettőnek van munkahelye.
Megyek összepakolni mielőtt bemegyünk a kórházba látogatni...
