Április 2. van. Pontosan öt évvel ezelőtt kezdődött életem új időszámítása.
Két nappal voltam az agydaganat műtétem után, és az orvosok megint az életemért harcoltak. Éjszaka sikerült újraéleszteniük, délelőtt pedig megtörtént az agyvérzésem utáni reoperátió. Nem sokan adtak volna egy petákot sem az életben maradásomhoz sem, azért pedig végképp nem, hogy utána még ennyi ideig élek és főleg ilyen életminőségben. ( És akkor ők még nem tudják, hogy én még sokáig szeretnék élni! Persze ezt soha nem mi döntjük el.) Számomra felfoghatatlan, hogy már öt éve történt mindez. Nagyon gyorsan repül az idő, már akár nagycsoportos óvodás is lehetnék! Tudom, hogy a környezetem nagyon megszenvedi az én téblábolásomat, de elhihetik, hogy nekem sem könnyű.Az előzmények nélkül sem egyszerű mindig mindenki elvárásának megfelelni, így pedig lehetetlen. Bár az ember próbálkozik a lehetetlennel! Ez a környezetemnek azért is nagyon nehéz, mert én meg vagyok győződve arról, hogy mindig igazam van, és elég sértődékeny lettem Állítólag.
Ennek ellenére nagyon mégsem tudok örülni a mai napnak. Túl sok a hasonlóság. Öt évvel ezelőtt is nagyhét volt, csak egy nap volt az eltérés. Akkor 2.-a nagypéntekre esett. (Nem szeretnék belegondolni, hogy milyen Húsvétja lehetett a családtagjaimnak.) De ez csak az egyik oka a letörtségemnek. Három napja kisebb-nagyobb intenzitással fúj a szél. Időnként esik egy kis eső is. És hideg van. Éjszaka a tomboló széltől nem tudok aludni, nappal az eső és a szél miatt nem lehet kimenni a kertbe. Közben pedig folyamatosan sajnálom a már kinyílt virágokat, mert folyamatosan tépázza őket a szél. A kutya pedig már nagyon várja, hogy kimenjek hozzá játszani vele, vagy csak beszélni hozzá. És most gépelés közben is hallom, hogy veri a tetőablakot az eső.
És akkor most minek örüljek? Murphy törvénye is életbelépett: ami elromolhat az el is romlik. Valami minden nap történik, és aki még tud az gondolkodhat a megoldáson. Én nem tudok már gondolkodni most semmin sem, nagyon le vagyok amortizálódva. Kellene már egy kis napsütés, hogy feltöltekezzek. Aztán majd megint minden olyan lesz, mint az elmúlt években. ( Én inkább pozitív gondolkodásúvá teszem a környezetemet is, de nem akarok negatív lenni, főleg nagyon nem szeretném konzerválni a mostani állapotot. Nem érzem benne jól magam!)
Jönnek az ünnepek, aztán elmúlnak. A jövő héten túl leszünk egy temetésen. Aztán egyszer csak jó idő lesz és sz élet visszatér a régi kerékvágásba és madárdaltól lesz hangos minden! "Így lesz-e? Így, mert egyszer béke lesz! Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!"
Holnap nagypéntek. A harangok már elmentek...
