Tegnap megtörtént a csoda!
Legutóbbi alkalommal panaszkodtam a szürke, esős, havas időre. Aztán valami történt és egy napra gyönyörű idő lett. Hétágra sütött szikrázva a nap és a hőmérséklet is elfogadható lett.Talán még az időjárási frontok is elpihentek kicsit. Minden esetre jobb hangulatom lett. Még mandulát is törtem (és nem csaptam az ujjamra) odakint és másnap este meg is pucoltam. Sőt, azóta már a barna héjától is megszabadítottam. Nagyon finom. És mondjátok, hogy egy kicsit egészséges!
Aztán tegnap megtörtént az a csoda, ami az embert a gyerekkorára emlékezteti. Dél körül elkezdett apró pelyhekben esni a hó. Sokáig nem maradt meg, mert előtte eső esett (januárban?), de miután a hóesés elég kitartó volt, egy idő után már látszott a talajon is.A csoda a késő délutáni-kora esti órákban történt. A hó egyre nagyobb pelyhekben esett és már mindenhol megmaradt. Csodálatosak voltak a fák, a bokrok, sövények.Minden szikrázóan fehér és csendes volt. Még az autóforgalom is lelassult. Miután a hóesés nem akart elállni, és valami agyament rendelkezés a telektulajdonosokat a járda takarítására kötelezi, ki kellett menni söpörni, lapátolni.Vagy egy órát beszélgettem a járdán állva a szomszédasszonnyal )szerintem akkor esett a legjobban a hó) és nem is éreztem, hogy hideg lenne. Közben a csendben mindenhonnan hallotta az ember a hólapátok zaját. A kisgyerekesek a hó örömére mentek a szülőkkel szánkózni, majd hazahúzni a hóembert. A fények csodálatosak voltak. És közben az jutott eszembe, hogy amikor ideköltöztünk,akkor minden hóesés után (akkor még volt) minden házból valaki-valakik kint voltak havat lapátolni és milyen jókat lehetett beszélgetni. Jó volt visszaemlékezni azokra az időkre, akkor még tudta az ember, hogy kik laknak az utcában, mindenkinek mindenkihez volt egy jó szava, és őszintének tűnt még az emberek érdeklődése.Ma már ritka a jó szó, mint a fehér holló. Ezért is esett olyan jól tegnap este beszélgetni. A csodás, havas környezet csak ráadás volt. De milyen jó! Aztán, mire megbeszéltük egetverő nagy problémáinkat a hóesés is elállt.Kezdődhetett a nagy, végső hóeltakarítás, és bíztunk benne, hogy reggel erre a szép fehér csodára ébredünk. Férjemmel nem is nagyon igyekeztünk bejönni a lakásba, a kutya társaságában még körbejártuk a kertet.
És eddig tartott a csoda.
Városon amúgy sem igazán szeretem a havat, mert olyan szűzhavat, mint tegnap este ritkán látni. Másnapra mindig csak egy nagy latyak szokott lenni az egészből, amit az autók nagy élvezettel csapnak fel rád, ha az út mellett mész a járdán. De most ezt sem kellett megvárni. Már reggel e4lkezdett esni az eső, és nagyon hamar lemosta a fák ágairól, bokrokról a havat. Az eső kitartó volt, nemrég állt el, de félek, hogy megint jön a hóesés. A talaj már teljesen át van ázva, ha erre ráesik a hó, megint csak latyak lesz. Nekem az az igazi tél, amikor leseik 30-40 cm hó, és hetekig megmarad. De ilyenről városon még csak álmodozni sem lehet! Sajnos. Persze akkor biztosan el kellene takarítani az utakról is a havat, nem lehetne sorsára hagyni. Hajdanában minden hóesés után már kora reggel takarították a járdákat, utakat. Most már évek óta csak a szlogen van, hogy felkészültünk a télre. Lehet, hogy felkészülés helyett inkább dolgozni kéne. Tudom miről beszélek, mert ma be kellett mennünk a városba, és mindenhol a latyakos, vizes hóval találkoztunk. Így már nem is olyan szép a tél!
A folyamatosan változó időjárási frontokat persze erősen megérzem...
