Nem vagyok zenekritikus.
Nem vagyok kritikus sem gyakori koncertre járó. Mégis amikor megláttam, hogy Presser est lesz Fehérváron, azonnal tudtam, hogy ott leszek. A férjemnek sok beleszólása nem volt ebbe, mert igyekszik mindig a kedvembe járni. Pressert vagy szereti valaki vagy nem. Én szeretem. Szeretem a rekedt hangját, a dalait, a zenéjéből sugárzó életfelfogását. És a szerdai koncerten kiderült számomra újra, hogy fantasztikus humora van.Sokan voltunk (mármint a közönség), de természetesen nem elegen. A közönség nagy többsége a mi korosztályunkból került ki, ami egyáltalán nem meglepő, ez nem az a zene, amire a fiatalok csápolnak. Az itt fellépők még ismerik a hangokat, és nem plébek volt. A koncert végén (két óra elteltével) már látszott (nem hallatszott) Presseren, hogy elfáradt, ami nem is csoda hisz már (még leírni is sok), hatvanhat éves.
Szóval számomra a héten ez szolgáltatta a feltöltődést!
Már négy napja itthon vagyok táppénzen, mert elfáradtam, de minden napra van valami kehém, betegségem. Keddre kaptam időpontot a szemészhez, mert fáj a bal szeme. Ő megállapította, hogy be van gyulladva a szemhéjam és nagyon száraz a szemem. És közölte, hogy nézessem meg magam egy gégésszel, mert lehet, hogy arcüreggyulladásom van. Tegnap voltunk gégésznél, nincs arcüreggyulladásom, de lehet, hogy tüdőgyulladásom van. Hétfőn megyünk a Tüdőgondozóba. Hurrá pihenés! Csal azért vagyok kétségbeesve, mert három napig hőemelkedésem volt. Ma délutánra kezdtem jobban érezni magam. Kevesebbet köhögök, ezért ritkábban érzem úgy, hogy kiszakad az egész mellkasom. És végre harminchét fok alatt van a hőmérsékletem. Másfél napi fekvés után kicsit felkeltem az ágyból. Az étvágyam még nem a régi, de ez nem is nagy baj.
Nagyon zsúfolt hetünk lesz a jövő héten, és nekem van egy olyan sanda gyanúm, hogy minden jelenlegi nyavalyám azért van, mert megyek koponya MR-re (ettől és az eredményétől félek leginkább), aztán az Amerikai útra kontrollra. Na, aztán majd leeresztek egy kicsit.
Addig pedig élvezzük a szép, hosszú őszt...
