Szenvedek! Nem csak az augusztus végi-szeptember elejei hideg idő, a folyamatosan eső eső és az állandóan fújó szél zavar mostanában. Elég volt nekem elviselnem az időjárási frontokat!
Az agyvérzésem óta nem jelentkezett az allergiám. Ez volt a betegségem egyetlen pozitívuma. Na most aztán úgy döntött a szervezetem, hogy bepótolja az elmúlt néhány nyarat.Ennyire durván még sosem jelentkezett az allergiám, mint az idén.És boldog lehetek, hogy nem tavasz óta tart, csak most. Nem tudok előre hajolni, mert folyamatosan folyik az orrom, mint amit csapra ütöttek.A zsinórban öt-hat trüsszögés után úgy érzem, hogy kiszakad a torkom. A rengeteg köhögés során úgy érzem szét megy a fejem.Ez a fejfájás csak az allergiától van, és feszítő. Ja, és szerencsére nem tart sokáig. Viszont keményen fáj a torkom pár napja. Rossz az egész közérzetem.És a szemem a legrosszabb az egészben.Most ég fáj a bal szeme is, pedig annak máskor semmi baja sincs. A jobb szemem pedig katasztrófális. Nem győzök műkönnyet csöpögtetni. Nem használhatok allergiaellenes szemcseppet, mert az a műkönnyel együtt szaruhártya gyulladást okoz nekem. Műkönnyet pedig muszáj használnom, mert különben nagyon száraz a szemem és szúr.
Azt mondják a nagyokosok, hogy az eső kimossa a polleneket a levegőből, és csökkenek az allargiás tünetek. A frászt! És ez már előző életemben is így volt. Ilyenkor tudok a legjobban szenvedni.Lehet, hogy a levegőből kimossa az allergéneket, de a földfelszín felett maradnak. Én pedig nem nőttem nagyon nagyra. Csak az vigasztal, nem csak én vagyok így egyedül. Egyre több ismerősömtől hallom, hogy egyre jobban szenved az allergiás tüneteitől.A szél pedig csak rátesz az egészre. Még a nem létező polleneket is felkavarja. Amúgy sem szeretem a szelet, mert az utóbbi időben kellemetlen közérzetet okoz nekem.
Sok bajom van mostanában magammal. Sokáig az időjárási frontokra fogtam, mostanában az életkoromra.Valamit mindig találni kell, valamire mindig fogni kell, mert különben megbolondul az ember.
Várom a vénasszonyok nyarát, a napsütést...
(Amilyen zokni vagyok, két hétig vázlatban hagytam a blogomat!)
