Már egy hete készülök írni. De nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy az ember tervezi. Amúgy a péntek 13. nem is volt olyan szerencsés nap. Sőt. De mindenesetre nagyon fárasztó. kicsit besűrűsödtek körülöttem a dolgok, de egyszer majd minden egyenesbe kerül.
Szinte minden napra jut valami soron kívüli esemény is, ami egy egészséges embernek is elég lenne. Én, miután még mindig nagy bennem a megfelelési kényszer, próbálok megfelelni minden elvárásnak. A fáradtságot ritkán érzem, inkább a körülöttem élők szoktak rám szólni, hogy pihenjek már egy kicsit, mert kívülről azért nagyon jól látszik rajtam a fáradtság. De egyenlőre szinte minden családtagért akad aggódni való. Na ezek azok, amelyek majd szép lassan megoldódnak. Legalább is nagyon bízom benne.
Anno, az agyvérzésem után nagyon vártam, hogy visszajöjjek dolgozni, most, hogy két hétig otthon voltam kórházban, táppénzen egyáltalán nem vártam, hogy visszajöjjek. Elfáradok a napi nyolc órai munka végére. Amúgy meg nagyon nehezen viselem az egész munkahelyi légkört. Már jó ideje meg tudom érteni azokat, akik alig várják, hogy nyugdíjasok legyenek. Elhasználódik az emberi szervezet, aki végigdolgozza az egész életét. És akkor még nem is panaszkodhatunk, mert van munkánk, munkahelyünk.Nagy szerencsénk, hogy nem voltunk, vagyunk munkanélküliek.De azért mindenesetre nagyon megnyugtató, hogy látom az alagút végét.
Nagyon nehezen viselem a mostanában lévő rendkívül változó időt. Nagyon megviselt a nagy meleg. Az életkor előrehaladtával egyre nehezebben viselem a meleget. Aztán hirtelen betört a hidegfront, Most nagyon kellemes lenne az hőmérséklet, de szinte mindig fúj a szél.Gyakran, de szerencsére nagyon rövid ideig fáj a fejem. Lehajolni nem igazán szerencsés, nem is erőltetem. Ha mégis muszáj, vagy elfeledkezem róla, akkor annak mindig szédülés, fejfájás a vége. Lehet ezt az agyvérzésemre fogni, de azok is így vannak vele gyakran akiknek nincs ilyen előzményük.Persze mindeninek fájhat mindene bárhol, Ő panaszkodhat és sajnálja is mindenki. Én mindig úgy érzem, hogy nekem nem szabad piszllicsáré dolgok miatt panaszkodnom. Ha nekem van valami bajom, akkor mindenki megijed, hogy valami nagy bajom van.Így hát marad a sablonszöveg: "jól vagyok". És igyekszem is ehhez méltón viselkednem. Persze sajnos látszik rajtam, és tudom, hogy más is látja.
Most mindenesetre majd megyek szeretgetni egy kicsit a kutyát...
