Hát, az élet nem habostorta. Ezt már Virág elvtárs is megmondta.
Már napok óta motoszkál a fejemben, hogy a múltkor én nem igazán akartam megijeszteni senkit. Az én életemet nem az agydaganat változtatta meg 2010-ben. Ha minden a papírforma szerint zajlik, akkor engem már csak a tarkómon lévő heg emlékeztetne a műtétre (na és az állandó félelem, hogy kiujjul a daganatom), és élném a rég megszokott életemet. Minden gondomat, bajomat a bónuszként kapott agyvérzés okozta.(És akkor még hálás lehetek a sorsnak, hogy így megúsztam.) Az az igazság, hogy egyre nehezebben viselem, hogy így jártam.Zavar, hogy nem mindent tudok elvégezni. Zavar, hogy nem vagyok teljesen stabil, hogy úgy megyek, mint aki be van rúgva. Zavar, hogy idegen emberek, amikor rám néznek, ezt is gondolják, ezt is látják. Nem csak én, hanem családom tagjai is megtanulták más szemmel nézni azokat, akiknek van valami látható bajuk. Már ismerőseim közül senki sem megy el egy járdán fekvő ember mellett azzal, hogy részeg.Nem biztos, hogy az, lehet hogy csak segítségre van szüksége. A világon nagyon kevés helyen hagynának ott feküdni segítség nélkül bárkit is, ez csak nálunk, szép hazánkban lett bevett szokás. Egyre inkább úgy érzem, hogy egy sérült, beteg emberbe még bele is kell rúgni egy jót, hátha épp erre vágyik. Segíteni semmiképpen ne segítsünk neki! (még hozzászokik a jóhoz.) És én nem szólhatok tulajdonképpen egy szót sem, mert nagyon sok ember van, aki szeret engem, szorít a javulásomért. A múlt hetii Amerikai úti kontroll után is sok ismerősöm gratulált, örült velem együtt. De ez sajnos nem általános. Van aki a munkahelyéért, egy jobb pozicióért, vagy csak úgy unalmában földbetapos, mert nem illesz bele az ő általa kialakított "normális" képbe.És ezekkel nem tudsz, mit kezdeni, mert önbizalmuk az töretlen, és azt hiszik, hogy mindig nekik van igazuk, mert nagy a szájuk. Aztán vannak, akik jól tudják menedzselni magukat, és jókor, jó helyen végzik a dolgukat látványosan. Hogy azon kívül semmit nem csinál,csak a száját járatja, azt már csak azok tudják körülötte, akik szó nélkül kijavítják a hibáikat, elvégzik az el nem végzettet. Szóval szerintem rossz irányba haladuk, de most ez a trendi. Végül is ez látszik mindenhol, egyre nagyobb az őskáosz.
Na, most aztán jól kidödög magam, pedig az egésznek csak az a mottója,hogy minden bajomról nem az agydaganat tehet. Az agydaganat, (ha jó helyen van) következmények nélkül műthető. Egy jópofa agyvérzéshez pedig jókor kell jó helyen lenni.Azért önként senki ne jelentkezzen kipróbálásra!
A hosszú negatív periódus után már éppen kezdett jobb kedvem lenni, de tegnap megint nagy pofont kaptunk az élettől. Kora este csak egy jó órára mentünk el otthonról és közben feltörték a lakásunkat."Csak" ékszert vittek el a hálószobából. Már nem is az ékszerek eltűnése zavar régóta, hanem az, hogy bementek a lakásba, belemásztak a magánéletünkbe.Megszentségtelenítették a lakásunkat, oda a biztonságérzetem.Nyugtalan éjszakánk volt a rendőrségi helyszínelés után, és nem vagyok benne biztos, hogy ma jobb lesz.Nekem már régebben (kb 15 éve) ellopták a táskámat és azt is nagyon nehezen hevertem ki, nagyok sokáig úgy éreztem magam, mint akit megerőszakoltak. És most kezdődik az egész előről. Nem mostanában tudunk nyugodt szívvel elmenni otthonról.
Az a jó, hogy legalább nem röpködnek a mínuszok...
