Kár, hogy már inden csak emlék! Még tegnap is javában tombolt a késő ősz!
Pár napja kora délelőtt a 8-as úton mentünk Veszprém felé, pontosabban tovább a Balaton-felvidékre. A kocsiból nézve gyönyörű idő volt, hisz sütött a nap.Az út mentén két oldalt a fák már megkezdték a visszahúzódást, készülődést a hűvös őszi-téli időre. A fák lombkoronája a citromsárgától a vörösön át a barna különböző árnyalataiban pompáztak. ha mindezt fényképen vagy festményen látod akkor giccses, itt viszont az őszi napfényben varázslatos és felejthetetlen. Ilyet nem lehet festeni, ezt látni kell! Hát ez a szép az őszben!
És egész nap szép idő volt, és sütött a nap.Szerencsére nyoma sem volt a mai esős, hideg, szeles időnek!
Az utazást követő szőlőszüret már messze nem volt ilyen romantikus, de az a vigasztaló, hogy egyszer minden rossz véget ér.Nem szoktam gyakran beszélni róla, de nem igazán hiszek az alternatív gyógymódokban. De ez az én dolgom. Beszedem az elém tett gyógyszereket, lehet az akár vitamin, akár gyógygombakivonat vagy allergiaellenes szer. Már többször meséltek nekem Hegyestű mágikus erejéről, de ez volt az "egyik fülemen be- a másikon ki" effektus. Most viszont, mióta már jó ideje nyűglődtem, magamon tapasztaltam a hegy jótékony hatását. Nem direkt mentünk ide, itt van szőlőnk. Sokkal stabilabban mászkáltam a meredek hegyoldalban, mint aszfalton. És még a kedvem is jobb lett. És ezt nem csak a mostani alkalommal tapasztaltam, hanem már régebben is. Végül is hit nélkül nincs javulás. Nem csak a legutóbbi alkalommal, hanem már régebben is többször tapasztaltam, hogy jót tesz a hangulatomnak egy kis hegyestűi semmittevés. Csak ne vigyük túlzásba, mert a végén még azt veszem ésure, hogy egész nap dolgozom odalent. Akkor pedig mikor fogok pihenni?
Nagyon élveztem a napsütést, a pihit és az olvasást. Már amikor hagytak. Már tavaly is átéltem egy katica inváziót, de az idei az én véleményem szerint túl tett mindenen. Támadtak a hagyományos katicák, a harlekin katicák és a bodobácsok. Az épület fehér felületei és az ablakok tele voltak velük. A nyitott ajtón élvezettel repültek be az épületbe is. Időnként olyan érzésem volt, hogy a környék össze katicája az én általam birtokolt két négyzetmétert akarta elfoglalni, és itt akart megküzdeni egymással életre-halálra.A szememet csak azért nem verték ki, mert rajta volt a szemüveg, így időnként lesöpörhettem őket, ha látni is akartam. A leginkább az zavart, hogy még csíptek is! Na persze az újságolvasásnak is annyi volt, mert állandó csapkodás közben nem lehet nyugodtan olvasni. Hát ezért fáradtam el inkább a munkában.
Szerencsém van, mert nem csak a felsőlégúti megbetegedésemből sikerült kikeverednem, de a kedvem is jobb lett. És ezeket a javulásokat nem csak a gyógytornának köszönhetem..Bár azt sem hanyagolom. De most az ősz beköszöntével nagyon sok munka akad a kertben és a ház körül.Tegnapelőtt gyakorlásként bemenekítettem a házba néhány szobanövényt a teraszról.ó alkalom volt a küszöbátlépés gyakorlására és a hajolgatásra. El is fáradtam tisztességesen! Nekem magabiztosságot ad, ha kevesebbet táncikálok járás közben és ha magam is stabilabbnak érzem magam. Azért a piros pontot akkor véstem be magamnak, amikor tegnap mindezt a gyógytornász is észrevételezte. Így már sokkal nyugodtabban tudtam segíteni összetakarítani a faleveleket. (Kár, hogy az éjszakai szél miatt ma délelőtt ennek már nyoma sem volt.)
Persze mindez csak mellébeszélés, terelés: öt nap múlva megyek koponya MR-re...
