Gyarló az ember. Nem elég, hogy kap egy nagy pofont az élettől, azért csak sorba áll egy másikért is. Alig telt el egy hét azóta, hogy addig szerencsétlenkedtem a konyhában, amíg csak lángra kapott egy vágódeszka, már megint sorba álltam. Még mindig azt hiszem, hogy egy kétfogásos ebéd megtoldva egy uborkasalátával gyerekjáték. Hisz előző életemben is meg tudtam csinálni! Meg tudom csinálni most is, csak időben sokkal tovább tart. Tehát ott kezdődnek a gondok, hogy időben kellene nekiállni, mert különben mindent egyszerre kellene csinálni, és azt most már muszáj belátnom, hogy nekem nem megy. A kaja ettől még készen lett, és nagyon finom lett! Csak leizzadtam, és elfáradtam nagyon. Ebéd után vita nélkül feküdtem le, és aludtam nagyot.
Már egy ideje próbálom magam meggyőzni arról, hogy egy délutáni pihi után nem kell bepótolni azt a munkát, amit a pihi alatt csinálhattam volna. Akkor nincs értelme az egésznek. Meg kell tanulnom, hogy gyorsabban elfáradok és ilyenkor szükségem van a pihenésre. Nem azért fáradok el gyorsabban, mert nincs kondim (mint azt egy számomra kedves személy sulykolja belém naponta), hanem, mert már nem vagyok olyan, mint voltam az agyvérzésem előtt.
Nagyon nehezen barátkoztam meg a gondolattal, hogy megváltozott az életem. A megfelelés kényszere a mai napig dolgozik bennem és az az én legnagyobb gondom, hogy a környezetemben sokan el is várják, hogy úgy teljesítsek, mint régen (nem a családtagjaim). Ez nagy erőfeszítések árán egy ideig megy is nekem talán, de aztán megfizetek mindenért. Azon kívül, hogy fáradékony vagyok mostanában a fejem is többet nyom. Nem igazán fáj és nem hosszú ideig, de jelez. (Ettől a családtagjaimra mindig rá jön a frász, én pedig mindig az időjárási frontokra fogom.) De nincs idő nyavalyogni, az élet kemény iramot diktál, és haladni kell. Senkit nem érdekel a mai világban a te egyéni problémád! Nagyon kemény ökölharc folyik itt most és akkor jársz a legjobban ha nincs egyéni véleményed. Az sem érdekel senkit, vagy ha igen, hát akkor megnézheted magad.
Nincs semmi bajom a világgal, csak mostanában összejöttek a dolgok. Engem zavar, ha nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Sok minden zavar ebben a világban, de a népbutítás a legjobban!
Én már tudom, hogy eljött az ideje a teljes kikapcsolásnak (kikapcsolódásnak)…
