Most már jó! Itthon vagyok, megy a légkondi, a ventilátor. Idebent el lehet viselni a világot, de odakint 30 fok fölött van a hőmérséklet. Majd estefelé kimegyek a kertbe locsolni, de addig az orromat sem dugom ki ebben a melegben.
Biztosan az agyvérzés nélkül is nehezen viselném ezt a meleget, de most szabályosan szenvedek. És a meteorológus semmi „jóval” nem kecsegtet. De végül is nyár van, télen pedig a hideg miatt rinyálunk. Mert nekünk semmi sem jó! Az az igazság, hogy nem szívesen izzadok. A kolléganőimet teljesen meg tudom ijeszteni amikor az arcomon, a testemen folyik az izzadság. Mindig azt hiszik, hogy rosszul vagyok, pedig csak melegem van. Na, meg elegem! Az egész világból időnként. ( De ez egy másik operett!)
Túlélem, mint eddig mindent, ezt a hőséget is túlélem, hisz nagy túlélő vagyok. A munkából hazaérve nem is csinálok semmit a koraesti kertlocsoláson kívül. (Nekem az is éppen elég!) És ha belegondolok, hogy még több, mint egy hónapot kell dolgoznom a szabadságomig sírhatnékom van. Pedig nem kell megszakadnom a munkahelyemen.
A múlt héten szabadságon voltam, de nagyon hamar eltelt a hét. Pontosabban nagyon pörgős volt, és mivel nem hagynak egyedül sok mindenhol voltam, sok mindent láttam. A legjobban azt élveztem, hogy nem kellett főznöm és mégis volt mindig ebéd. Így jutott időm savanyúság eltevésre, lekvár főzésre. És még a megye általam eddig nem látott szép tájait is megnézhettem. Hozzá lehetne szokni ehhez az életmódhoz, ha lenne hozzá elég pénz. De én vagyok az egyik bizonyítéka annak, hogy az ember élete egyik pillanatról a másikra megváltozhat, nem érdemes az anyagiakat gyűjtögetni (persze azért nem árt ha van), mert az élményeket nem élheti át helyetted senki. És senki sem tudhatja előre, hogy mennyi ideig él. Ezért várom olyan nagyon a szabadságomat, és ezért próbálok meg vigyázni magamra. Persze ettől még nem támad ingerenciám arra, hogy erősítő-egyensúlyjavító tornagyakorlatokat végezzek. Elég a heti, kétheti gyógytornász is. Persze majd annak is eljön az ideje, de nem ebben a melegben. Most, mint minden ember, állat, növény a túlélésre játszunk , és bízunk benne, hogy mi kerülünk ki győztesen.
Megint elment egy ismerősöm, akivel nemrég még személyesen beszéltem. Isten nyugosztaljon Edit…
