Eltelt megint egy kis idő, megint tisztelemet kellett tennem az üzemorvosnál. Most egy teljes évre megkaptam a munkaalkalmasságit, mert szerinte is sokat fejlődtem. Ettől még azért nagyon sok tüske van bennem, de muszáj felülemelkednem rajtuk, mert én még élni akarok. Nagyon sok új információ ért mostanában, amik már régiek, de nekem senki sem beszélt róluk. Persze lehet, hogy én vagyok szenilis. Most tudtam meg, hogy egy értekezlet témája volt, hogy a munkáltató megfellebbezheti-e az OMFI döntését. A munkavállaló, (aki végigcsinálja a procedurá) nem fellebbezhet az OMFI döntése ellen. Biztos hülye vagyok, de nem értem a logikát. Nekem most az a lényeg, hogy dolgozhatok, mégha bizonyos korlátozásokkal is.
Nem csak a saját bajával kell megküzdenie az embernek, hanem az egészséges emberek véleményével is.
Már a múlt héten is nagyon bökte a csőrömet, de akkor kimaradt: leesett az első hó. Ez nem szenzáció decemberben, mert ilyenkor szokott több száz éve hó lenni. A felelősök minden évben már októbertől azt harsogják, hogy felkészültek a télre. Aztán amikor esik 2 cm hó, a fél megyében lezárják az utakat, mert járhatatlanok. (Még jó, hogy felkészültek!) Most annak örülök, hogy az ígért nagy hóesés elkerült bennünket.Így csak nemes egyszerűséggel hideg van. De mikor legyen hideg, ha nem most. Amúgy ha nem fúj a szél és nem csúszik a járda, nincs nekem semmi bajom az idővel. Begyújtunk otthon a cserépkályhában és élvezzük a melegét.
Megsütöttem a mézeskalácsot (ami nélkül nincs karácsony) és a mézespuszedlit. Már "csak" a díszítése van hátra.Örülök neki, hogy mindezeket meg tudom csinálni. A hétvége mindkét napját a gördülő talpú szandálomban töltöttem. Van is izomlázam tisztességesen. Nem csodálom, hogy nem volt nagy kedvem a tornához, elég volt az elliptikus tréner is. Persze muszáj csinálnom a tornát is, ha stabilabb akarok lenni, mert én érzem. Persze sok minden mást is érzek.
Tegnap nagyon nagy nap volt. Nem csak az üzemorvoshoz mentem el gyalog és vissza a munkahelyemre, hanem utána haza is gyalog mentem. Ez nem is hülyeség, mert az ember találkozhat olyan emberekkel,akiket már rég nem látott. Mindennek meg van a maga öröme. Azért be kell vallanom, mire hazaértem elfáradtam tisztességesen. Nem is kívántam semmi plusz mozgást, csak folyadékot. Ittam is nagyon sok vizet, aztán egy kis vörösbort, csak az egészségem miatt. Viszont megpucoltam a megtört diót és mandulát. Ennyi volt az egész.
Készülök lelkileg is a hétvégére, amikor a fiaim születésnapja lesz...
