Minden nap tojik valamit a pók! Ha van munkahelyed, akkor ebben nincs is semmi meglepő. Legfeljebb te vagy felkészületlen. De majd idővel belerázódsz, vagy rájössz, hogy jobb semmivel sem foglalkozni (de ez nehéz). Mindenkinek van elég gondja, foglalkozzon azzal. Csak az a baj, hogy néhányan pótcselekvésnek tekintik a másik piszkálását. Pedig tudjuk a nagy igazságot: mindenki söpörjön a saját portája előtt.
A mai nap nagy attrakciója az én szívügyem, a „rokkant parkoló kártya „ügye. A nyáron, pontosabban a június vége óta húzódó ügyben október végén elutasították a megújítási kérelmemet, mert szerintük „túl jól vagyok”. Ettől kicsit bedurrant az agyam és gyorsan beadtunk egy fellebezést. Ma délelőttre hívtak be a másod fokú bizottság elé. Mondhatom a Nemzeti Rehabilitációs Basz-fasz Bizottságot már nagyon jól kezdem ismerni. És én még aktív dolgozó vagyok, aki nem kap az államtól semmilyen segítséget. Most sem pénzt kértem tőlük, hanem egy lehetőséget, hogy a párom könnyebben tudja megoldani az én fuvarozásomat. Ma egy ideggyógyász vizsgált meg a másodfokún. Ő legalább megvizsgált és szakorvosi szemmel nézte az én maradványtüneteimet. A első perctől jogosnak érezte az én kérésemet, és ezt az elvégzett vizsgálatok sajnos igazolták is. Erről majd valamikor kapok egy határozatot. Hogy Isten és az apparátus malmai milyen lassan őrölnek azt már tudjuk, mert a működési kártyám megújítása csekély hét hónapot vett igénybe. Nem kell annyira sietni!
Tulajdonképpen örülnöm kellene, hogy megkapom a parkolókártyát, de annyira nem dob fel, hogy a neurológiai vizsgálatok nem voltak negatívak. Szembesülnöm kellett azzal, hogy az agyvérzés örök nyomokat hagyott. Csinálhatom én a gyógytornát akárhogy, néhány dolog akkor sem lesz már sohasem a régi. Még nagyon sokat javulhatok, és megszűnhet az engem annyira zavaró kettőslátás is, de Demoklész kardja ott maradt a fejem fölött. Jobb napokon ezt biztosan könnyen elfogadom, de ma nyűgös vagyok. Minden és mindenki idegesít, és nagyon rossz volt az éjszakám is.
Na de, odakint nagy pelyhekben esik a hó (inkább most, mint júniusban), reggelre fehér lesz minden. A télben ez a legszebb! Én pedig izgatottan várom a Mikulást, aki remélem szánon érkezik majd…
