Megjártam az Amerikai úti Idegsebészetet kontroll ügyileg. Miután már készen volt a koponya Mr-em, csak a Professzorral beszélgettünk. Ő mindig nagyon örül az én látványos javulásomnak, csak mindig a testsúlyomat kritizálja (lehet, hogy jövő őszig jól felhízlalom magam, had örüljön). Tavaly óta egy dekát sem változott a testsúlyom. A kettőslátásomnak szerinte már meg kellett volna szűnnie, de ha így lenne, akkor nem panaszkodnék mindig a látásom miatt. A daganat kiújjulása még mindig ott lebeg a fejem felett, ezzel már valószínűleg együtt kell élnem. De ez legyen ezen a világon a legnagyobb bajom. A Prof.szerint még mindig javulni fog az állapotom, bár negyven év felett ez már lassabban megy, mint a fiataloknál. Ha eddig sikerült eredményeket elérnem, akkor még dolgozni fogok a további javulás érdekében. Az Amerikai útra legközelebb csak egy év múlva kell mennem.
Voltunk az Intenzív Osztályon is. Találkoztam két olyan ápolóval-ápolónővel aki ott dolgozott akkor is amikor bent feküdtem. Ők is nagyon örültek, hogy ilyen jó állapotban vagyok. Kár, hogy bennem rossz érzéseket keltett az egész látogatás. Amúgy is, azt hiszem soha nem voltam még ilyen feszült kontrollvizsgálat előtt, mint most. Most, amikor előre tudtam, hogy nincs semmi okom az idegeskedésre. Akkor is.Túl vagyok ezen is, bár aznap nem igazán tudtam örülni semminek sem.
Nagyon nagy örömömre szolgált, hogy a szép, meleg, napsütötte ősz ilyen sokáig tartott. Annál inkább zokon vettem a két napja beköszöntött "nem szeretem idő"-t. Esett az eső, rettenetesen fújt a szél. És mindehhez még hozzájött az óraátállítás is. Nekem külön-külön is tragédia lenne mindegyik, de így együtt aztán teljes túlzás. Még jó, hogy csak három munkanap van ezen a héten. Most is nagyon hideg van odakint, de itt még nem esik a hó. Viszont minden tele van lehullott falevelekkel. Az utolsó szobanövények behordására is csak vasárnap reggel került sor, mert éppen jeges eső esett. az pedig nem vagyok biztos benne, hogy jót tesz a növényeknek. A lenderek pedig még mindig kint vannak. Szerintem még maradnak is, mert nagyon szépek. A bejárat elé szeretnék még egy szép krizantémot (sárgát) venni, mert nekem nagyon tetszik, és "mert megérdemlem".
Amúgy kezd nagyon szép lenni a kert. Virágoznak a dáliák (A hülyék egész nyáron nem virágoztak), és a sokszínű kisvirágú krizantémok. Mindezek jót tesznek a lelkemnek és a kedvemnek. Ez az egyetlen szép dolog a kertben.
Amúgy útálom a teliholdat, útálom az óraátállítást és útálom az álmatlanságot. Borzalmas dolog éjszaka a beszűrődő fényben bámulni a plafont! És ami a poén az egészben: akárkinek panaszkodom ez ügyben, mindenki azt mondja, hogy "korral jár". Ilyen öreg lennék? Még ez is hiányzott nekem, nincs enékül is épp elég bajom!
Ápoljuk a lelkünket, hátha akkor jobb lesz...
