Eltelt egy eseménytelen, lustálkodós hétvége. Szükségem van ilyenekre.Ilyenkor is megfőzöm az ebédet az egész családnak, csak éppen a ház körül, a házban nem csinálok semmit. Mégis el tudok fáradni. Nem mintha így ősz táján nem lenne munka a zöldséges- és a virágoskertben! De az egész heti munka után már nem igazán van kedvem semmihez sem. És számomra már semmi nem lehet fontosabb az egészségnél. Ezt már tapasztalatból tudom! A munka pedig megvár, vagy megcsinálja helyettem más (erre is volt már példa)!
Nem tudom mit kezdjek magammal, mivel tudnék javítani a helyzetemen. Kezdem unni az egész helyzetemet! Egyre gyakrabban keseredek el. Már nagyon unom a napi gyógytornát, de ha nem csinálom menten labilisabb lesz a járásom. Így is eléggé tudok táncikálni, és csak nagy koncentrációval tudok olyan "szépen" menni, hogy hátulról már nem is veszik észre.
Maradt az ingerköhögésem is. És ezen sajnos nem segít a TENS sem. Nem győzöm egész nap mondogatni, hogy "csak a nyálamat nyeltem félre". Tudom, hogy mi okozza, de nem tudom megszüntetni az okot.
Azt, hogy az arcom jobb oldala még kicsit le van maradva csak én és avatott szem veszi észre, amíg nem mosolygok. Akkor sajnos már elég feltűnő.
Az agyvérzésem legmakacsabb tünete a kettőslátásom. ez sajnos a világ minden kincséért sem akar megszűnni. A kiszáradt, és azóta is fájó jobb szemgolyóm az Intenzív Osztály életre szóló emléke. De legalább élek és van emlékem! A szemszárazságot is csak én érzem, nekem fáj. A kívülálló legfeljebb azt látja, hogy a műkönnytől nedvesebbnek tűnik a szemem, de ez csak a látszat. Állandó patikalátogatók vagyunk, és még mindig nem tudom melyik lenne az a műkönny ami ha csak kis időre is, de tünetmentessé tenne.
Tehát van nekem elég bajom magammal is, a többi már csak ráadás.Nyűglődöm a munkahelyemen, de csinálom büszkén. Ne tőlem várjon megértést az, aki úgy érzi, hogy átnéznek rajta. Rajtam már egy éve átnéznek, többek közt ő is. Nem csoda, hogy nincs közös beszédtémánk. De nincs túl sok választási lehetőségem, aki nem teljesen egészséges az nem számít embernek ebben a világban.
Egyszer mindennek vége lesz, és helyreáll a régi rend. Tudom, hogy ez a világ már soha nem jön el, de olyan jó benne hinni. Mint ahogy abban is, hogy ezt az egész rossz hangulatomat csak az időjárásnak, a szélnek köszönhetem. Senki nem tudhatja, mit hoz a holnap!
Én bízom benne, hogy nekem ez a hét csak szépülést, örömet fog okozni. Kellenek az ünnepek...
