Na, ezen is túl vagyok. Nem az zavar, hogy egész héten egyedül dolgozom egy orvossal. Még csak az sem, hogy kifogtam a fehér egeret, és ma nálunk voltak a legtöbben. Ez mind hozzátartozott előző életemhez is. Meg is csinálta mindenki, ha nem is dalolva. Ami most nagyon zavar, az az, hogy akik simán keresztülnéznek rajtam a munkahelyemen, azok most elvárják tőlem, hogy hiba nélkül megfeleljek egy emberpróbáló feladatnak. Én minden tőlem telhetőt megtettem, remélem sikerült is. Azért őszintén be kell vallanom, ma délelőtt kicsit elfáradtam. Azt hiszem a hosszútávú koncentrálás az, ami engem nagyon el tud fárasztani. Mindenesetre jó érzés, hogy nem csődöltem be, elvégeztem minden munkámat. Ez jó érzéssel tölt el engem és remélem csattanó válasz a gáncsoskodóknak is.
Amúgy sem ért még véget a depis időszakom, hiába kezd csökkenni a hőmérséklet. Nagyon unom már a kánikulát is, amit meglepően jól viselek. Időnként már úgy érzem, hogy mániámmá vált a görcsölés. Már elkeseredek azon is, ha a párom aggódik értem, azon is ha magasabb a vérnyomásom, azon is ha fáj a fejem, azon is ha "táncikálok". A vérnyomásom kicsit lehet magasabb és a pulzusszámom is meghaladhatja az átlagot ebben a melegben- mondta a kardiológus. Időnként bevehetek egy-egy vízhajtót is.
Ennyi jó hír hallatán igazán lehetnék feldobottabb is. Mégsem tudom jókedvre hangolnom magam. Mindig az a rögeszmém, hogy ez már a vég, csak nekem nem mond meg senki semmit. Persze az eszemmel tudom, hogy nagyon messze jutottam attól az állapotomtól, ami két évvel ezelőtt volt. Sok mindent elértem, de ez azért nem a régi. Hagynak egyedül mozogni a lakásban, kertben, de az uborkaszedés nekem egyedül nagyon nehéz. Még mindig meglepődök, ha valamiért elveszítem az egyensúlyomat és elkezdek inogni. Az is mindig meglep, ha valamiről kiderül, hogy nem tudom megcsinálni. Szerencsére egyre több minden meg tudok tenni. Ami még mindig gondot okoz, az a mozgás és a látás. Igazán elkeserítő, hogy a kettőslátásom nem akar megszűnni és így nagyon fárasztó az olvasás. Tudom, hogy más erre azt mondaná, hogy ez legyen a legnagyobb baja, de nekem igenis ez az egyik legnagyobb. Most már tudom, hogy meglehet szokni, és a munkahelyemen a multifokális szemüvegemmel is nagyon jól tudok már dolgozni. Az újságolvasás azzal még nehézkes. Ezért aztán mindig keresem valamelyik szemüvegemet a három közül. A másik a korlátozott mozgásom. Annyi mindent szeretnék megcsinálni otthon és a szőlőben is, de nem megy. Ilyenkor nagyon el tudok keseregni. Mindenki azt hiszi, milyen jó nekem, és nem tudják, hogy ez mind mennyire zavar és milyen letargikussá tesz. Na, ezeken a mélypontokon kell túlesnem, és megint elővennem a pozitív énemet.Továbbra is minden erőmmel meg akarok gyógyulni, és időnként muszáj elkenődni. Ezzel szerintem mindenki így van, csak nem mindenki vallja be. Nem lehet egy életet leélni "hurrá optimizmussal", most éppen a hullámvölgyet élem, de lesz ez még jobb is.
Megyek szépülni...
