Egyik napról a másikra betört a nyár. A tavasz az érdeklődés hiánya miatt nagyon rövid volt. Meg van annak is és meglesz ennek is a böjtje. A sokat tapasztaltak már csak tudják. Az egész úgy kezdődött, hogy két hideg hajnalon megfagyott minden. Idén nem kell diót, mandulát, meggyet és még ki tudja mit szedni. A cseresznyefánk csak azért nem fagyott meg, mert már két éve kipusztult a sok esőtől. A helyette ültetett fa pedig még kölyök ahhoz, hogy termést hozzon. Megfagyott a szederfánk, de úgy néz ki, hogy azért kicsit késve, de nem csak lombot, hanem termést is nevel. Az orgonáról a napokban döntöttem úgy, hogy szintén megfagyott, mert nem nyílnak ki a virágai, csak a bimbós fürtjei vannak.
Ez azért volt nekem nagyon feltűnő, mert pár napja virágokat szerettem volna szedni a temetőkbe Anyák Napjára és nagyon keserűen csalódtam. A hirtelen jött meleg napok miatt minden már kinyílt virág ledobálta szirmait, újak pedig még nem nyíltak. Virágzik ugyan az egyik kedvencem, a sárgaviola, de az nem igazán jó vágott virág, viszont illatos és gyönyörű. A gyöngyvirág az idén két nap alatt lefutott. Alig nyílt ki, máris leszedhetetlenül elbarnult,a lombhoz képest pedig nagyon kevés virág volt. A katasztrófa az volt, hogy idén nem éreztem a gyöngyvirág átható illatát sem. Ez lehet a virágillat hiánya is, de az is lehet, hogy megint nincs szaglásom. (Nem ez az egyetlen gondom mostanában.) Ekkor tűnt fel az orgona! Mára persze már kinyíltak a margaréták és az íriszek is, de már kell a csudának. Tegnapelőtt Zalában voltunk ballagáson (el is fáradtam kellőképp), és arrafelé már kinyílt a pünkösdi rózsa.
Nekem úgyis az a lényeg, hogy már kizöldült minden, lehet dolgozni a kertben. Lehet, sőt kell locsolni, lehet táncikálni (a locsolótömlő még mindig nagyon biztonságos). Nem tudom, tavaly, hogy tudtam bármit is dolgozni a kertben. Idén már sokkal stabilabb vagyok, de tegnap is a kerítésbe kellett megkapaszkodnom, hogy el ne essek. Az agyvérzésem óta a napokban sikerült először kapálnom. Néha már le is tudok hajolni, nem muszáj mindig leguggolnom. A legbiztonságosabb akkor is a térdelés. Lassan, de sikerül valamit csinálnom a kertben. Szükségem is van valami sikerélményre, mert mostanában nem igazán látom magamon a fejlődést, és ettől időnként kicsit depis vagyok. Lehet, hogy én akarok sokat, mert előző életemben mások voltak a viszonyok, nem tudom. Időnként vannak jobb napjaim, amikor minden sikerül, máskor pedig csak szerencsétlenkedek. Ami vigasztal, hogy egyre több új dolgot kezdek kipróbálni, és nem is sikertelenül. Tehát fel a fejjel, pozitív hozzáállás és „ismétlés a tudás anyja”.
Ma Anyák Napja van! Remélem mindenkit olyan kedvesen köszöntöttek a gyerekei, mint engem a két fiam. Ha valakit elfelejtettek ezen a szép májusi napon, ne keseredjen el, csak véletlen volt…
