Csak egy hétig voltam táppénzen, a múlt héten. Tényleg beteg voltam. Lázasan nyomtam az ágyat, és még a napsütés sem tudott kicsalogatni. És ez így volt egész a hétvégéig, akkor már nem bírtam tovább. Persze akkor már a lakásban is fent voltam délelőtt és délután is, de jó volt ebéd után lepihenni kicsit. Hétvégén pedig már ki kellett menni a kertbe,mert már annyira tombol a tavasz. Mégis, egy hét után is furcsa volt tegnaptól dolgozni. Most itt dolgozik a nagyfiam és Ő az én büszke fuvarosom.
Elkezdtek virágozni a tavaszi hagymások. Az illatos jácint, a gyönyörű és változatos nárcisz.Már virágzó tulipánom is van. Az ibolyáról nem is beszélve. De hajtanak az évelő virágok, (és sajnos a gaz is). Már virágzik a mandulafa, és a többi gyümölcsfának sem kell már sok, hogy végre színes legyen a kert. A mai napig azt mondom, hogy ez a legszebb évszak! Még akkor is, ha sok munkával jár. El kéne végre ültetni a veteményesbe is a magokat. A Virágvasárnapról nem is beszélve. De engem az is boldoggá tesz, ha minden nap végignézhetem, hogy mi minden nőtt tegnap óta. A munka pedig várhat. Na nem azért, mert "Pató Pál" vagyok, hanem mert ennyi telik tőlem.Ha idén nem is, majd övőre szép lesz a kert. A lényeg, hogy a párom még "kétkezes" korszakában kiköltöztette a bejárati ajtó elé a leandereket. Ez már a tuti tavasz jele. Az emeleti szint ablakaiba már kiültettem a futó muskátlikat, de szerintem lassan az alsó szintre is megvehetem az álló muskátlit, hisz a fene is megeheti, ha ablakmagasságban még lesz olyan fagy, hogy megmakkanjanak. Egyszóval lenne munka elég,csak bírnám. Hát van lehetőségem ügyesedni elég!
Na, attól viszont az Isten mentsen meg mindenkit, hogy egy férfi beteg legyen. Azt hiszem akkor jön el a "világ vége". Páromnak van egy genetikailag öröklött betegsége mindkét keze belső oldalán. Már többször operálták, de ez hajlamos a kiújulásra. Két évvel ezelőtt is épp egy ilyen operációra készült, amikor én beteg lettem. Így aztán halasztva lett a műtét. Egész a múlt hétig. Na, azóta itt a vég! Ha egy férfinak be van kötve a jobb keze megállt az élet. De most már nagyon ügyes! Lehet, hogy már autót is tud vezetni. Még jó, hogy itthon van a fiam, így legalább esténként megoszlik a teher. Persze, csúnya vagyok, mert Ő milyen sokáig pátyolgatott engem szó nélkül. Én sem bántani akarom, csak tényeket rögzítek magamnak, és közben tapasztalatból tudom, hogy a neheze még hátra van. Csak eddig ezeket egészségesen csináltam végig, most pedig magam is erős kihívásokkal küzdök. De a feladatokat meg kell oldani.
Közben pedig közeleg mindenféle rossz emlékű évforduló...
