A múlt héten azt hittem pontot tettünk minden munkahelyi villongásra. Hát nem így történt, de most már talán túl tudok lépni rajta. Többször elmondtam már, hogy nem érdekelnek a belharcok, mert meg van a saját gondom-bajom. De amikor érintve vagyok, akkor úgy érzem muszáj megvédenem magam, és ez történt a múlt héten is, és a héten is. Tudom, hogy nem leszek már a régi, de a sebességből visszavettek már rég a velem egyidősek is, csak az én életemből kimaradt egy kis idő. Lehet, hogy a járásom, a látásom „némi kivetnivalót” hagy maga után, de úgy érzem el tudom végezni a dolgom. Na jól van, lehet hogy a nyelvem rövidebb, mint egyeseké. Részemről ezt az egész ügyet le is zártam egészen addig amíg nem piszkálnak. „Mert magamat kicsúfolom ha kell, de hogy más tegye azt nem tűröm el!”
Jó volt a meleg lakásban tölteni a hét első napját, amikor mindenki más dolgozni ment. Így aztán teljesen hidegen hagyott, hogy odakint esik a hó. Délután azért már kimentünk letolni a térkövet. Én naiv, azt hittem másnap el tudunk menni autóval. A frászt! Nem csak hogy esett a hó, de a szél még fújta is. Igazi téli nap volt. Új életemben először mentem reggel dolgozni gyalog. Na, persze nem egyedül, az nem is lett volna biztonságos. Délutánra már kiásta magát a férjem, és autóval jött értem. Na ezek után találtam én ki, hogy talán nézzünk meg néhány áruházat a belvárosban, ami gyalogosan van a legközelebb. Hát Fehérvár az utóbbi években nem volt híres a nagy hóeltakarításáról, de hogy nem csak kedden, hanem még csütörtökön is ott legyen az összetaposott latyak a város sétálóutcáján az szégyen. Nem csak azért, mert a kockaköveken így csak csúszkálni lehet, de talán nem kéne a hó eltakarítását a természetre bízni, főleg nem egy gyalogosforgalomnak kitett területen. (Utoljára kedden délelőtt esett hó, azóta csak hideg van, de az nagyon.) Csütörtökre történhetett valami a városban, mert akkor meg fölsóztak mindent, de a havat ott hagyták ahol volt. Na, ennek az lett az eredménye, hogy ma reggelre a mínusz 13 fokban lefagyott minden és lehetett megint szépen csúszkálni. Tudom, hogy ez csak az én érdekemben történt, hogy javuljon az egyensúlyom, de én nagyon jól tudok gyakorolni idehaza a gyógytornásszal és kütyüimmel.
Tudom, hogy már nagyon régóta vagyok beteg, és ezzel sok embernek okozok ilyen vagy olyan megterhelést. Én szeretném a legjobban nem megtörténté tenni az elmúlt két évet, de sajnos nem tehetem. Igyekszem megfelelni minden elvárásnak, de még segítségre szorulok. És ehhez nagyon sok türelem kell, amit úgy érzékelek, hogy fogyóban van. Igyekszem, de még csak ennyire futja. Szeretném elfelejteni, de tudom honnan indultam lassan két éve.
Jó, hogy hétvége jön…
