Számoltam. Két napja számolok. Nem tízig, százig, ezerig, tízezerig. Két napja halogatom az írást, de ettől sem lett jobb a hangulatom. Miután sikerült jó magasra feltornáznom a vérnyomásomat, úgy gondoltam ideje, hogy visszaálljak alapra.
Amikor visszajöttem dolgozni, megfogadtam magamnak, hogy nem fogom holmi csip-csup dolgokon idegesíteni magam. Nem érdekelnek a "bolhából elefántot" dolgok, igyekszem kivonni magam a vitákból. Mindez tegnapelőttig sikerült is. De amikor úgy érzed, hogy személyesen is érintett vagy, akkor nem tudsz úgy viselkedni, mint akit nem érdekel semmi. Tegnap délben aztán rákérdeztem az egészre, és meg volt a "nagy beszélgetés". Ettől ugyan nem igazán lett jobb nekem, de legalább tudom mihez tartani magam. (Erre is számítottam.) Én tudom, hogy mire vagyok képes, de ezt nem akarom azoknak bizonygatni, akiket nem érdekel. Majd lenyugszom szép lassan. A lényeg, hogy a családom mellettem áll, de muszáj összeszednem magam, ha nem akarom, hogy agyon izgulják magukat. Lényeg a pozitív beállítás, a dolgok rendbe fognak jönni, vagy én fogok megedződni. Éjszaka mát talán aludni is fogok tudni rendesen. Én akarok mindenáron dolgozni. Tegnapelőtt meg is kérdezte tőlem a nagyfiam, hogy megéri-e ez nekem. Még nem tudom. Na, erre nem is akarok több szót vesztegetni, mert csak felidegesítem magam.
Hideg van, nagyon! Ezen a télen ezek az első napok, amikor napközben is mínuszok vannak. Végtére is most van tél. Mikor legyen hideg, ha nem most. Inkább februárban, mint májusban. Bár nekem a hó még most is hiányzik. Gyönyörűen süt a nap odakint, de nagyon hideg van. A medve tehát nyugodtan visszamehet a barlangjába, hosszú lesz még a tél. Na, ennek annyira nem tudok örülni. Örültem annak, hogy végre kinyíltak a hóvirágok, de most megint fekszenek a földön. Soha nem lesz így krókuszvirágzás. Tulajdonképen nem szeretem a telet, de szertetem azt, hogy négy évszak van. Mindig is a tavasz volt nekem a legszebb. Lehet, hogy azért mert előtte mindent fehér hó takart, és jó volt végre valami színt látni. Tehát még mindig várom a tavaszt...
