Minél közelebb van a kontroll MR vizsgálat ideje és az OITI kontroll, annál jobban görcsölök az egész vizsgálattól. Hiába feküdtem le tegnap este is időben, szerintem én voltam az utolsó a házban, aki elaludt. Na, de abban az alvásban sem volt sok köszönet. Végig rágódtam a tavaly tavaszi Intenzív Osztályos emlék- és álomképeimet. Ezek most már valószínűleg életem végéig elkísérnek. Annak idején az álomképek keveredtek a valósággal és beteg aggyal nehéz volt elkülöníteni őket. Na most éjszaka volt időm arra, még alvás alatt is, hogy a valóság talajára helyezzem a dolgokat. Nem olyan nagyon jó dolog!
Másfél éve volt az agyvérzésem, most kezd lassan kialakulni egyfajta betegségtudatom. Most, hogy naponta találkozom a korlátaimmal. A nyolc óra munka után már olyan fáradt voltam tegnap is, hogy komoly energiámba került kint a kertben, az egyenetlen talajon megtartanom az egyensúlyomat a "libegős" járásom mellett.
Még most is mindig abban reménykedek, hogy egyszer csak felébredek, és kiderül, hogy az elmúlt másfél év csak egy rémálom volt. Minden ott folytatódik, ahol másfél éve abbamaradtak a dolgok. Közben pedig az eszemmel tudom, hogy sajnos az agyvérzésem nem volt álom. Ha elfelejteném, akkor mindig eszembe jutnak a dolgok, amikor "táncikálok" vagy a letakart lencséjű olvasószemüvegemmel újságot olvasok. Sok mindenen mentem keresztül, és sok mindent másként látok a világban. Sajnálom, hogy erre csak most, egy súlyos betegség után jövök rá. (Hiába, az élethez kell egy kis szerencse. Milyen jó ezt elmondani!)
Egy dolgot biztosan tudok, ma este veszek be gyógyszert, hogy nyugodtan tudjak aludni éjszaka. Holnap délben pedig az MR vizsgálat előtt veszek be egy gyógyszert, mert minél többször megyek ilyen vizsgálatra annál jobban tartok tőle. Nem maga a vizsgálat fáj, mert az fájdalmatlan. Iszonyú hangos a gép, ami a vizsgálatot végzi. Ha pedig klausztrofóbiád van, akkor eleve görcsölsz attól, hogy bedugnak egy csőbe. Még jó, hogy csak félévente kell ezt az egész tortúrát végigcsinálnom. Most még az eredménytől is tartok, de van gy mondat, amit már nem merek előre kimondani...
