Már napok óta készülök leülni a számítógép elé és írni. Ebben három dolog akadályozott meg: a lustaságom, a fáradtságom és a rettenetes meleg.
Nem igazából vagyok lusta, hanem annyi a dolgom, hogy este már nincs kedvem feljönni a számítógép elé (sokáig van világos). Hiába dolgozom már három hete, még mindig nagyon igénybe vesz a munka, és délutánonként jól esik aludni egy kicsit (ez állítólag segíti a gyógyulást is). Ez volt az első öt napos munkahetem, meg kell, hogy mondjam megbántam. Be kell ismernem, sok ez még nekem. mellesleg nagyon megviselt ez e rettenetes meleg is. Szerintem alapban is korral jár, hogy ötven felett már nem kívánod a harminc fok feletti hőmérsékletet. Ha meg alapban azt mondják, hogy kerüld a tűző napot, kétszer is meggondolod, hogy kimenjél-e. A délutáni szieszta már csak azért sem esett nehezemre, mert így legalább nem akartam kimenni a kertbe.
Van a kertünkben agy eperfa, fehér, mézédes epret terem. Még én ültettem valamikor hajdanában, pottyantott fa volt. Már évek óta terem szerencsére, az én és a szomszédaim nagy örömére. Ez a gyümölcs csak a fáról leszedve, helyben magéve jó, a mosással csak elrontani lehet. Na ez az én szórakozásom mostanában, naponta kétszer körbelegelem a fát. Ti ilyen finomat még nem ettetek! Állítólag még pálinkát lehet finomat főzni ebből a gyümölcsből, de ez nem az én műfajom, én nem tudok hajolni.
Arra még tavaly figyelmeztettek, hogy miután turkáltak az agyamban, valószínűleg frontérzékeny leszek. Nahát, tegnap elviselhetetlen voltam. Már hajnali fél hétkor krokodilkönnyeket hullattam a fürdőszobában, hogy „engem nem szeret senki”. Alig tudott a párom megvigasztalni. Később szeretetéről biztosított a nagyfiam, és délután megjelent a kicsi is vacsorát készíteni és enni. A fejemen kívül nem fájt semmim, mégis egész nap „világvége” hangulatom volt. Aztán késő este megjött a vihar. Ma délelőtt szép idő volt, de most már órák óta megint esik az eső. Ezzel legálissá vált a délutáni pihenésem. Miután a gyógytornász lemondta a mai napot sikerült egyedül is tornásznom (tudom, hogy minden nap meg kellene tennem, de mint említettem: lusta vagyok). Az esőnek viszont lehet, hogy hamarosan vége lesz, mert elkezdtek énekelni a rigók!
Tegnapelőtt sikerült végre találkoznom azzal a gyógytornásszal, aki gyógylovgalást tart. (Iszonyúan meleg volt!) A lovak gyönyörűek, a hely nincs messze, valószínűleg lesz még folytatás, mert szerinte is jót tenne a mozgáskoordinátiómnak a lóval való együttmozgás.
A férjem minden nap megkérdezi, hogy szükségem van-e nekem arra, hogy dolgozni járjak. Ő, aki már évek óta itthon dolgozik, nehezen tudja felfogni, hogy nekem más emberek közelségére, új ingerekre van igazándiból szükségem, mert előző életem is erről szólt. Épp ma reggel mondtam egyik kolléganőmnek, hogy azért sokat változtam.(Szerintem egy-két halálközeli élmény után mindenki!) Már nem akarom megváltani a világot! Bárki panaszát meghallgatom, de senki helyett nem akarom megoldani a dolgokat. Nem fogok senki miatt sírógörcsöt kapni, legfeljebb felállok és otthagyom. Mindenkinek megvannak a saját gondjai, nem mindenki vetítheti ki ezeket másokra ! Mindenki küzdjön meg a saját démonjaival! (Nem könnyű!) Dolgozni pedig muszáj…
