Tavasz van, tavasz van, milyen szép tavasz van… Legalább is tegnap kora délután. A nap sütött, szellő sem rebbent. Öröm volt kint lenni a kertben. Én szinte meggyógyultam. Csak amikor elkezdetem táncikálni vagy nem tudtam valamit megcsinálni akkor jöttem rá, hogy még nem vagyok a régi. Ilyenkor mindig szegény páromra maradt, hogy elvégezze a munkát. Egy évvel ezelőtt még csak tippjei voltak, mit kéne csinálni, most el is végzi ! Kint voltam a szabadba három órát és nagyon jól esett, nem fájt semmim. Lehet, hogy tényleg a jó idővel gyógyulok majd meg. A napsütésben kivirágzott a sárga krókusz, igazi felüdülés a hosszú tél után. Ma nagyon fújt a szél, nem is mentem ki, úgy döntöttem ráérek még.
Tudom, hogy legutóbb adós maradtam a másik ágyszomszédommal, de ő nem egy egyszerű eset. Az agyvérzésem után, amikor magamhoz tértem tudtam mozgatni kezem, lábam. Nem tudtam beszélni és a törzsataxiám miatt nem tudtam menni. Erre elfelejtettek felkészíteni, de a Rehab-on volt logopédus és gyógytornász is, hogy orvosolják a problémáimat. Nagyon sokat köszönhetek nekik!
Már itthon derült ki, hogy nem csak én, de családtagjaim is féltek attól, hogy mi van ha valami végleges agyi károsodásom lesz. (A betegségem és a két újraélesztés miatt ez is benne volt a pakliban.) Eddig is nagyon örültem annak, hogy megismertem a látogatóimat, emlékeztem fiaim kiskorára és a saját gyerekkoromra. Egyik nap vizitre várva azzal szórakoztattam magam, hogy leírtam két verset, ami még középiskolás koromban vagy később ragadt meg bennem. Szerintem mindkettő tanulságos, ha nem untatlak benneteket leírom őket.( Ha untatlak benneteket akkor is.)
Az egyik: Béres Attila: Megmentem magamat Megmentem magamat/eleven hitemet/mert holnap kinevet/aki ma hiteget. / Hétszer is megszűröm/mindegyik szavamat./Nem szabad, nem szabad/ kiadnom magamat./ Így szólt a fogadalmam./
A másik: Dylan Thomas: Mesterségem Tombol a hold, viaskodom, de nem/ a gőgösöké, amit éjszaka/csapzott lapokra írok, sem pedig/a felszálló halottaké, kiket/ madárraj és zsolozsma rejt el;/ csak a szertőké, kik hunyt szemekkel/ minden korok bánatát ölelik,/akiknek fizetségre nem telik,/ nem is látnak, övék művészetem.
Azt hiszem mindkét vers magáért beszél, nem kellett egyiket sem tanulnom, magától ment egy életre a fejembe. Én 1971-75-ig jártam szakközépiskolába Nagykanizsa egyik jónevű Gimnáziumába. Akkor még a tanárok törődtek a diákokkal, és aki szerette az irodalmat, tettek róla, hogy egy életre megszeresse. Köszönet nekik. Mint írtam, én 1971 szeptemberében kezdetem a tanulmányaimat. 1972. március 15-én a fiatalság összecsapott a karhatalommal a városban és onnatól kezdve tilos volt a Március 15.-i nagy megemlékezés. Akkor még tanítási- és munkanap volt. Emlékezetem szerint nem kellet kötelezővé tenni a kokárdát, mégis mindenkinek volt. Ezen a napon tanítási időben szigorúan tilos volt kimennünk tanítási idő alatt az iskolából (pedig különben mennyit lógtunk!). A megemlékezések általában a nagyszünetben történtek és felejthetők voltak. Nem úgy az utolsó, az 1975-ös. A nagyszünetben egy fiú egyszál gitárral kiült az emeleti folyosó egyik ablakába, ami a körülzárt udvarra nézett és elkezdett énekelni egy verset. A szerzőt sem előtte, sem azóta nem tartom egy nagy költőnek, de ez a verse akkor ütősen szólt.
Juhász Ferenc:Himnusz-töredék Emeld föl fejedet/ büszke nép!/ Viselted a világ/szégyenét!/Emelkedj magasba/kis haza,/ te, az elnyomatás/ iszonya!/Emeld föl szívedet nemzetem:/lángoljon a világ-/egyetem!
Volt középiskolás koromnak még egy emlékezetes verse, ami néha eszembe jut, de senki sem ismerte. Már több klasszikus költő kötetét végigböngésztem, de sehol sem találtam meg. Időnként eszembe jut és akkor nagyon idegesít, hogy nem tudom ki a szerző. Ki kellett mennem a Rehab-ra és el kellett, hogy jöjjön a számítógép korszaka, amikor elég ha beírod a keresőbe, hogy "Szakítottunk. Te véresre csókoltad a számat...", és máris tudod, hogy ez radnóti: Szerelmi ciklus-ának egyik verse.Őrá sohasem gondoltam volna, de most már tudom.
Ezek, és még sok-sok más jel győzött meg arról, hogy ugyan turkáltak kicsit az agyamban, volt egy agyvérzésem, de tulajdonképpen ép maradt az elmém. A többi pedig tanulható...
