Tegnapelőtt elkezdődött -ha minden igaz- életem utolsó „klasszikus” szabadsága. (Ettől persze még sokáig szeretnék élni!) Hát szokni kell, de nagyon hamar hozzá lehet szokni. Eddig az volt a legjobb, hogy nem kellett korán felkelni, és nem kell dolgozni menni. Persze ettől még ezidáig nem sikerült unatkoznom, annyi a tennivaló, de mindenre jut majd idő. Ma például főztem ebédet, ami eddig csak hétvégeken volt jellemző. Túlzásokba azért nem kell esni!
Nem csak magamon veszem észre, de velem egykorúakon is tapasztalom, hogy már nem vagyunk olyan gyorsak. Már rég nem akarom megváltani a világot (arra ott vannak a fiatalok),hamarabb elfáradok, kevesebbet bírok. Útálom a meleget, állandóan izzadok (persze ezt foghatom a „banyakórra is, de engem nagyon zavar. Ami még szintén nagyon zavar az az erős időjárásifront érzékenységem. Teljesen mindegy, hogy hideg vagy melegfront jön, én ingerlékeny, nyomott vagyok. Nagyon tudom sajnálni szegény férjemet, aki még ezt is elviseli. (Nem lehet semmi, ha még én is észreveszem!) Időjárási frontokból pedig van mostanában bőven! Bár én már bármit elviselnék, csak nem lenne ilyen fülledt az idő! Tegnap délután, a Balatonról hazafelé jövet belefutottunk egy olyan záporesőbe, hogy az ablaktörlő alig bírta törölni az esőt, és szinte semmit nem lehetett látni. Aztán néhány kilométer után semmi.
Itt tegnapelőtt este volt nagy eső. Égzengéssel, villámlással jött, és aztán esett hajnalig. Két dologra volt nagyon jó: nem kellett locsolnom, nem hallottam a FEZEN-t. Bár lehet, hogy az utóbbit csak azért nem, mert a mostani koncertek nem tartanak olyan sokáig, és talán kicsit halkabbak is lettek, mint pár évvel ezelőtt. Félreértés ne essék, nekem nem a zene, a fesztiválok ellen van kifogásom, de mi jó messze lakunk a FEZEN helyszínétől. Ha mi halljuk, akkor hogy hallhatják a közelebb lakók, vagy a kórházban fekvők! És nem hiszem, hogy mindenki számára vigaszt jelent, hogy kedvezményes áron vehet belépőt. Előfordulhat, hogy már kinőtt a fesztiválra járók korából, más a zenei ízlése vagy egyáltalán más dolga van! Tudom, hogy én is elköltözhetnék erre az időre a városból, de más a programom. Az egyetlen vigasztaló, hogy ennek is vége szakad egyszer és legközelebb csak egy év múlva lesz. ( Ja, mindig, mindenkinek elfelejtem megemlíteni, hogy új életemben vannak hangok, amik kifejezetten fárasztanak. Ezért használom olyan ritkán a konyhai páraelszívót is.)
Föl kéne szedni a hagymát a kertben, de az hajolással jár. A hajolástól pedig mindig szédülök és megfájdul a fejem. Ahhoz pedig túl nedves a föld, hogy leüljek rá, pedig akkor egy szinten lennénk a kutyával. Nagyon nehéz mindig megkérni valakit, hogy segítsen elvégezni dolgokat. Olyan dolgpkat, amit előző életemben egyedül is meg tudtam csinálni.
De nem keseregni, élvezni a szabadságot…
