Túl vagyunk a Medárdon! Lehet, hogy idén bejön a népi jóslat. 8-án a Balatonnál szakadt az eső. Itt Fehérváron csak szitált, úgyhogy este locsolhattam. Tegnap óriási felhőszakadás volt délután jéggel. Valószínűleg ma sem ússzuk meg. Tegnap késő délután az eső után kimentünk körülnézni a kertbe. Én ennyi csigát még az életben nem láttam, mint tegnap a virágoskertben eső után. Van néhány virág, amit kifejezetten szeretnek (sárgaviola, írisz, krizantém, stb.). Ma délután lesz az ideje a csigaölő granulátum kiszórásának (ha nem esik az eső). Ma, ha hazamentem majd csak akkor tudok körülnézni a kertben, hogy milyen nyomokat hagyott a tegnapi felhőszakadás.
Csak az az én nagy bajom, hogy mindehhez segítségre van szükségem. Egyedül a mai napig úgy megyek, mint aki be van nyomva. Sok hely kell a "szélesalapon" járáshoz. Na, ezért készült az ősszel a "közgép". Hogy legalább otthon a kertben tudjak egyedül közlekedni. Bár csak járkálni tudok. A hajolgatás sajnos még mindig nem az én világom. Ha lehajolok, illetve lógatom a fejem, akkor nagyon hamar megfájdul a fejem, nyom, szédülök.Na, ennek a problémának a megoldására találtam ki az ülve, illetve térdelve gazolást. De ilyen csapadékos időben ez kivitelezhetetlen és különben sem lehet minden pontot elérni.Ilyen munkákban nagyon sokat segít a férjem. Amennyire utálta régen az összes kerti munkát, most kénytelen megcsinálni. Azt nem mondom, hogy örömmel, de értem meg teszi. Én szeretem nagyon a virágokat, a kertet, Ő csak nekem akar segíteni.
A fiúk nagyon szeretik nézni amikor én minden nap körbejárom a terciát, megcsodálom a virágokat, elbeszélgetek velük, számbaveszem a tennivalókat. Amiket aztán nekik kell végrehajtaniuk, hogy én elégedett legyek. Ha tudnák, hogy én milyen szívesen végeznék el minden munkát! Pedig nem is reklamálok semmiért, nekem minden úgy jó, ahogy elvégzik. Már rég megtanultam, hogy nincs semmi végzetes dolog. Nem dől össze attól a világ, hogy valamelyik virág nem ott van, vagy nem úgy virágzik ahogy szeretném. Majd legközelebb másként lesz! Vagy nem.
Az olvasáson kívül a kertben zavar leginkább a látászavarom. Nem tudom, hogy a valóságot látom, vagy azt amit én szeretnék. Az allergia miatt amúgy is sok a panaszom, de ma különösen sok a bajom a jobb szememmel. Ég, fáj, hiába csöpögtetek bele. Lehet, hogy ez már így lesz életem végéig. Bár ne panaszkodjak! Tudom, hogy hálás lehet lehetek mindennek és mindenkinek, hogy a súlyos agyvérzésem után itt tartok. De én a régi életemet szeretném vissza! Bár ahogy elnézem a nálam fiatalabb kolléganőimet, nem igazán van okom panaszra. Csak őrajtuk nincs ott a stigma. Viszont sokkal simulékonyabbak, és nagyon tudnak pörögni. Lehet, hogy nekem jót tett, hogy "kicsit" lelassultam. Aért sok tüske van bennem. Majd egyszer kiírom magamból.
Talán ma is sikerül hazaérnem az eső előtt...
