Nem mindig sikerül akkor leülnöm a gép elé, amikor arra kedvem támad. Ezen a héten is így jártam, de ez végül is mindegy. Nem én fogom megváltani a világot, de nem is akarom.
Volt a héten minden. Voltam fodrásznál és levágattam rövidre a hajamat. Egyszer csak tavasz lesz végre ! (Igaz, hogy még tél sem volt! Tegnap délután láttam néhány táncoló hópelyhet, de csak kis ideig. Havat söpörni nem kellett.) Most már csak a sok vitamintól és kajától felszedett kilóimtól kellene megszabadulnom. Na, de akkor miért piszkálnának a családtagjaim? Persze vitamint nem szabad elfelejteni bevenni!
Időnként kénytelen vagyok beismerni, hogy sok nekem az ötnapos munkahét. A hét első fele még nagyon jól megy, de a második felében itthon már csak nézek ki a fejemből. De, nekem szükségem van a munkára! Hogy annak is szüksége van-e rám az majd kiderül. Rossz egyedül dolgozni egy orvossal, mert akkor mindent egyedül kell megoldanod, és nincs kivel megbeszélni a dolgokat. Nekem, akinek beszédkényszere van! Valószínűleg ez a legnagyobb bajom.
Eddig csak azt nem érzékeltem, hogy éhes vagyok (ettem, mert idő volt és mert mindenki evett), hogy jól laktam (annyit ettem, amennyit elém tettek), most már azt sem érzékelem, ha fáradt vagyok. Esténként a férjem szokott figyelmeztetni, hogy látszik a szemeimen a fáradtság. Én olyan jól elüldögélnék még jó ideig a fotelben. Akkor szoktam észrevenni, hogy itt a hét második fele, amikor reggelenként fel kell ébreszteni, nem magamtól kelek. Még dolgozunk a feladaton, hogy reggel előbb induljunk el itthonról. Ma nagyon élveztem, hogy ebéd után ágyba lehetett bújni. Elaludni nem tudtam, de a pihenés is nagyon jól esett.
Apropó, szem. Tegnap elmentünk a szemész doktornőhöz, mert mostanában nagyon sokat fáj a jobb szemem. Nemhogy könyvet, de már egy napilapot sem tudok végigolvasni, mert annyira fáj a szemem még az olvasó szemüveggel is. (Esténként már nem tudok olvasni a multifokális lencsémmel. Napközben viszont egyre inkább csak azt használom. Kiderült, hogy nem vaklárma volt a panaszom, hanem begyulladt a szemem. Be van gyulladva, ki van száradva, és nem azért mert én keveset használom a műkönnyet, hanem csak. Most kaptam még egy szemcseppet, napi ötszöri használatra. Szinte egész nap csak a szemembe csöpögtetek, de nagyon bízom benne, hogy egyszer újra a régi lesz, és a kettőslátás is meg fog szűnni. És akkor madarat lehet majd velem fogatni!
Addig pedig igyekszem szót fogadni ennek a három férfinak: sokat pihenni, nem idegeskedni, csak a legfontosabbakat, legbiztonságosabbakat elvégezni. Tehát folytatom az életemet burokban, mint már több, mint másfél éve.
De ma délben lebontották a karácsonyfát…
