Tök jó, hogy ezen a szerencsétlen gépen csak szenvedni lehet. Otthon már rég kivágtam volna a francba. A tetű ehhez képest kapkodó idegbeteg, és nincs is vele ennyi gond.
Tulajdonképpen még dolgozom, de a halálom a fölösleges szócséplés, gumicsont rágás. Ezért aztán, míg a többiek úgy csinálnak, mint aki dolgozik, én ezzel mulatom az időt. Hátha ezzel sikerül egy kis jókedvre hangolnom magam. Amúgy is elég labilis hangulatban vagyok mostanában. Most jutottam el oda, hogy elkeseredek ha nem sikerül valami. Márpedig a dolgok nem mindig sikerülnek úgy, ahogy azt eltervezzük.
Hiába indítottam be a "mézekalácsgyárat", még mindig nincs karácsonyi hangulatom. Tegnap délután dolgoztam, el is fáradtam estére, nem is csináltam semmit. Ma viszont be szeretném fejezni a cukormázzal való díszítést. Főleg, mert indul a torta projekt. Amióta megszülettek a fiúk, ez volt az egyetlen dolog, amihez ragaszkodtam. Minden évben én készítettem el a születésnapi tortájukat. Olyan beteg még nem lehettem, hogy azt kihagyjam. Remélem ez most már így lesz életem végéig. Ha egy évvel ezelőtt sikerült megcsinálnom, idén is menni fog! A terv már készen van, csak a kivitelezés van hátra.
Odakint szakad az eső! December közepén inkább hóesésre vágyik az ember! Így nem is lesz karácsonyi hangulata az embernek. Márciusban viszont nem hóembert akarok építeni, hanem a kertben szeretnék dolgozni. Remélem így lesz.
Már nem merem otthon mondani, hogy fáj a fejem,mert akkor kétségbe esik mindenki. Pedig épp a múltkor emlékeztetett rá a fiam, hogy előző életemben is fejfájós voltam. Most pedig, amikor frontok jönnek-mennek, minden okom meg van a fejfájásra. Még annak is fáj a feje, akinek nincs semmilyen egészségügyi problémája. Amiért mostanában többet fáj a fejem, abban benne lehet az is, hogy amióta dolgozom jobban elfáradok, mint amikor még otthon voltam táppénzen. Hinni szeretném, hogy mindennek csak ez az oka.
Már csak esténként használom az olvasószemüvegemet, olvasáshoz, számítógépezéshez. Ez is lehet ez oka a fejfájásomnak. Munka közben nem veszem fel a letakart üvegű szemüvegemet, mert az hogy nézne ki. A kettőslátásom viszont meg van. Ezért aztán vagy vakon verem a klaviatúrát, vagy a multifokálális szemüvegemmel nézem ki a szememet. Sokáig nem akartam elhinni, hogy a kettőslátást meg lehet szokni, most már, ennyi idő után kezdem elhinni. Azért jobban örülnék neki, ha megint (egyszer majd) a régi lenne a látásom! Nagyon nem szeretem, hogy szinte állandóan fáj a jobb szemem.
Na, nem siránkozunk örökké! Irány a bevásárlólista írása...
